A foglalkoztatáspolitikai kurzusok kiemelt témája a nők szerepe a nemzetgazdaságokban. A szakmai viták és véleménykülönbségek gyakran még hevesebbek, mint a fiatalok, az idősek, vagy a fogyatékkal élők foglalkoztatásának területén. Hátterükben a professzió nem pusztán szakmai megosztottsága áll.
A női foglalkoztatásnak három blogbejegyzést szánok. Először jelen írásomban az aktuális statisztikákról, az elmúlt évek változásairól írok. Második alkalommal a nemek közötti bérkülönbségeket és a betöltött vezetői pozíciók arányát tekintem át, harmadik rövid elemzésemben pedig olyan vitatott témákkal foglalkozom, mint amilyen például a női kvóta.
A női és férfi munkában betöltött szerepekről az eltérő világnézetű és politikai preferenciákat képviselő szakértők ad tempus vitae vitát folytatnak. Ennek ellenére konszenzus született a gyermeknevelés és a munkavállalás összeegyeztethetőségében és azok együtt kezelésében, támogatásában. Továbbá vitán felül felismerésre került a tény, amely szerint a nők aktivitásának növelése a munka világában túlmutat az egyértelmű gazdasági szükségszerűségeken, a nemek közötti súrlódásra pedig enyhítő, jótékony hatást gyakorol. Az aktuális „parázs viták” és szembenállások a női kvóták létjogosultsága és a nemek közötti bérkülönbségek jogossága, illetve miértjei körül zajlanak. A főbb célok tehát lényegében azonosak, ámde az oda vezető utak egy képzeletbeli koordináta rendszerben ábrázolva őket távol esnek egymástól és metszéspontokat sem igazán találnak.
A nők nemzetgazdasági szerepének növelése tehát a megfelelő szakpolitikai koncepció kiválasztásával és megvalósításával családbarát, gazdaságilag és társadalmilag kívánatos célkitűzés. Mit is tesz a magyar kormány 2010 óta, milyen kitörési pontokat igyekszik találni, és hogyan alakult a női foglalkoztatás, foglalkoztathatóság az elmúlt időszakban?
Elsőként a női foglalkoztatás új követéről, Szalai Piroskáról. A női foglalkoztatásért felelős miniszteri biztos intézményének (NGM) létrehozatala véleményem szerint úttörő újdonságként hatott. Bár a média és a sajtó keveset foglalkozik a témával és a miniszteri biztos munkájával, a nagyobb eseményekről, konferenciákról tudósítanak. Ilyen konferenciák például a Nemzetgazdasági Minisztérium és az Ékes Ilona (FIDESZ) képviselő asszony elnökletével működő ERGO Európai Regionális Szervezet együttműködésével létrejött, minden érdeklődő számára nyitott és ingyenes rendezvények. A tematikus (egészségügy és szociális szektor, mezőgazdaság, IKT...) konferenciákon az előadások meghallgatásán túl a résztvevők gyakorlati segítséget és ötleteket kaphattak, továbbá kapcsolatokat építhettek. A női foglalkoztatás és foglalkoztathatóság segítésének fontos eleme továbbá a párbeszéd is, ezért a miniszteri biztos kerekasztal beszélgetéseket szervezett minden alkalommal számos kapcsolódó szakterület képviselőit meghívva (HR szakemberek, egyetemek képviselői, bloggerek, multik, kkv-k...).
Másodrészt a statisztikákról. 2012 harmadik negyedévében a 15-64 éves nők foglalkoztatási rátája az Eurostat adatbázisa alapján (zárójelben a százalékos változás 2009 negyedik negyedévéhez – 1 évvel a 2008 őszén kirobbant válság utáni állapothoz képest):
EU27: 58.9 % (+0,4%)
EU15: 60.0 % (+0,1%)
Csehország: 58.6 % (+1,9%)
Magyarország: 53.0 % (+2,8%!)
Lengyelország: 53.4 % (+0,4%)
Románia: 53.8 % (+3%!)
Szlovénia: 60.4 % (-3,1%)
Szlovákia: 52.9 % (+0,7%)
Hollandia: 70.7 % (-0,6%)
Svédország: 73.5 % (+4,4%!)
Rövid kitekintés:
Magyarország a 2009. évi negyedik negyedéves aktivitási rátához képest jelentős, közel 3% -os (2,8%) foglalkoztatásbővülést tudott felmutatni. Hasonló eredményt Románia ért el (3%), a régió többi országa ellenben alulmaradt. A csehek büszkélkedhetnek még 1,9%-os foglalkoztatási ráta bővüléssel, a szlovénok viszont -3,1%-os visszaesést produkáltak. Az EU15 és az EU25 tekintetében az adott időszakban csekély (+0,1%; +0,4%) növekedés figyelhető meg. Hollandia szerepeltetése az összehasonlításban nem a véletlen műve. A magas női foglalkoztatást a flexicurity rendszerén keresztül érték el, amely a biztonság és a rugalmasság ötvözése. Hollandia élen jár a nők munkaerő-piaci részvételének szempontjából a kiemelten fontos atipikus, részmunkaidős és távmunka lehetőségek biztosításában, létrejöttük ösztönzésében. A csökkenés itt nem jelentős, -0,6 százalékpontos. A táblázatba történő beemelése csak kiegészítő információ, számos adottsága (eleve magas női foglalkoztatási ráta, eltérő gazdasági környezet, flexicurity...) nem teszi lehetővé, hogy a többi vizsgált országgal párosítva komparatív elemzést készítsünk. Svédország szintén azért került a táblázatba, hogy lássuk, mit értek el azok az államok az elmúlt években, amelyek hagyományosan is élen jártak foglalkoztatási mutatóikat (is) tekintve. A 4,4 százalékpontos növekedés jelentős eredmény, ezt megközelítő adattal (73,4%) csak 2001 harmadik negyedévében találkozhatunk. Mivel 20 éves távlatban alig változott a 70 százalékpont körüli a női foglalkoztatási ráta, arról sem beszélhetünk, hogy egy sokk után tért volna magához munkaerőpiacuk.
Magyarország:
2012-ben a 15-64 év közötti nők foglalkoztatási rátája 20 éves csúcsot ért el a KSH adatai szerint. Az adatsorokban 1998-tól a ráta 47,3 % és 52,1 % között mozgott. 2012-ben az előző évihez képest 1,5 százalékpontos a növekedés történt, 42 000 fővel több a női foglalkoztatott. Szintén éves átlagban a 2011-es 56,8 százalékpontos aktivitási arány 58,3 százalékpontra nőtt.
(privátbankár.hu)
Az női munkavállalók iskolai végzettségét és a különböző korcsoportokat vizsgálva is pozitív változásokat vehetünk észre. A 20-55 évesek minden ötéves korcsoportjában nőtt a ráta 2012-ben. A legmagasabb, 4,2%-os növekedést az 50-54 évesek foglalkoztatási rátája mutathatja fel. Iskolai végzettségüket tekintve a legkedvezőbb munkába állási lehetőségei az egyetemet/főiskolát, egyéb érettségit szerzettek és gimnáziumot végzetteknek lehettek, hiszen ezekben a csoportokban történt növekedés a foglalkoztatottak számát vizsgálva.
Érdekességképpen sorba rendezve a női foglalkoztatottak számát iskolai végzettségük szerint:
1.Egyéb érettségi: 478,7
2.Főiskola: 364,2
3.Szakiskola és szakmunkásképző: 349,9
3.Gimnázium: 216,2
4.Ált. Iskola 8. o: 193,9
5.Egyetem: 188,5
6.8 ált. iskolánál kevesebb: 4,3
x1000 fő
Természetesen a sorrend és a halmazok számossága ebben a formában nem enged teret különösebb következtetéseknek, csupán azt láthatjuk, hogy a (statisztikában szereplő!) nők milyen végzettséggel és végzettségeiket tekintve milyen arányban vesznek részt a nemzetgazdaságban.
A foglalkoztatás jellege szerint a foglalkoztatottak száma az alkalmazottak körében nőtt a leginkább (+33 ezer fő), de a társas vállalkozások női tagjai (+4.700 fő!) és az önfoglalkoztató nők (egyéni vállalkozó +4.200 fő!) is többen lettek. Egyedül a női segítő családtagok száma csökkent 1.100 fővel 10.100-ra, ellenben a férfi segítő családtagok 500 fővel többen, 5.700-an lettek.
(Bisnode 2013.03.11. )
A foglalkoztatott nők száma rész- vagy teljes munkaidős foglalkozásuk szerint kifejezetten kedvező tendenciát mutat. A részmunkaidős foglalkoztatás az atipikus munkaformák egyik legelterjedtebb típusa. A munkaerőpiacok rugalmasabbá tételét hazánk és számos más uniós tagállam is kitűzte zászlajára. A rugalmasság egyben családbarátságot is jelent – könnyebbé válik például a kisgyermek, vagy az ápolandó, rászoruló családtag melletti munkavégzés. Míg 2009-ben 130.100 részmunkaidőben foglalkoztatott nő dolgozott hazánkban, számuk 2012-re 173.400-ra nőtt (2010: 141.200 fő; 2011: 161.000 fő). A teljes munkaidőben dolgozók nők száma 1.622.100 volt 2012 év átlagában, 15.200 fős javulást mutatva 2009-hez képest.
Az ágazatok közül a legjelentősebb eredményt felmutatóak: a közigazgatás (+16,9 ezer fő), a szociális és egészségügyi ágazat (+10,3 ezer fő), az agrárium (+5,4 ezer fő) és a kereskedelem (+5,3 ezer fő). Az az IKT (+3,2 ezer fő) és a pénzügyi ágazat (+3 ezer fő) létszámbővülése sem elhanyagolható. Fontos itt említést tenni a következő tíz év prognózisáról – a szociális, az egészségügyi, és az IKT ágazatokban várható a legnagyobb igény még nagyobb számú női munkaerőre, ezekben az ágazatokban fog nagymértékben bővülni foglalkoztatottságuk. Létszámcsökkenéssel a friss statisztikákban a nőknél a közlekedésben (-5,1 ezer fő) és a feldolgozóiparban (-4,3 ezer fő) találkozhatunk. Utóbbi ellenére a feldolgozóiparban még mindig több nő dolgozik nálunk arányaiban az uniós átlagnál azt mutatva, hogy hazánkban magasabb a nők részvétele a hagyományosan férfias területeken, mint az unió más országaiban. A magyar munkaerőpiacon tehát nem jelentős a foglalkoztatási szegregáció, és az ágazati értékekből jól látszik, hogy a nőknél elsődlegesen a nyílt munkaerőpiacon bővült a létszám legerőteljesebben.
A 2012-es foglalkoztatási növekedés okai a nők esetében:
A II., III. és IV. negyedévekben a munkaerő-piaci szempontból legkockázatosabb csoportokra hangsúlyozva elindult egy társadalmi együttgondolkodás a munkaadók, a munkavállalók és a civil szervezetek bevonásával. A miniszteri biztosi kerekasztal beszélgetésekről már fentebb röviden említést tettem. Emellett a januárban elfogadott és júliusban hatályba lépő új Munka Törvénykönyve megalkotott egy a korábbinál sokkal rugalmasabb keretrendszert, amiben az atipikus foglalkoztatás könnyebben megvalósítható. Az új Munka Törvénykönyve számos vitát generált megannyi szinten – a politikusok, a szakszervezetek, a foglalkoztatási és munkaügyi szakértők és a vállalkozások, vállalatok vezetői is megosztottak a törvénykönyv rendelkezései illetően. Az új Mtv. elemzésére ez alkalommal nem térek ki, viszont le kell szögeznem, hogy valóban számos ponton megkönnyíti a munkáltatók foglalkoztatását. Az aggályaikat kifejező szervezetek és személyek is leginkább a munkavállalók jogainak, lehetőségének csorbulását hangoztatják. Egy későbbi bejegyzéseben teszek kísérletet arra, hogy magam is elemezzem, bemutassam a legfontosabb változásokat és általam vélt hatásaikat. A megkezdett párbeszéden és az Mtv-n túl nyáron meghirdetésre került és 2013. januártól életbe lépett a Munkahelyvédelmi Akcióterv munkaadói járulékkedvezménye, amely szándéka szerint érdekeltté kívánja tenni a munkaadókat, hogy minél nagyobb arányban foglalkoztassák a 25 évnél fiatalabb, az 55 évnél idősebb, a szakképzetlen illetve a kisgyermeket nevelő nőket is. A női foglalkoztatottak 30%-a beletartozik ezek közül valamelyik csoportba.
A téma kimeríthetetlen kiterjedtsége miatt az iménti rövid bejegyzést szentelem a női foglalkoztatás aktuális számainak és hamarosan jelentkezem a három részes sorozat következő, a nemek közötti bérek különbségeit, továbbá a vezető pozíciók arányait vizsgáló írással.
Szolnoki Szabolcs @2013
