A munka világának alkotmányos szabályozását az 1949/1989. évi Alkotmány és az Alaptörvény különbségeinek kiemelésével összefoglalva véleményem szerint többségen minőségi változások következtek be. Jelentős fordulat továbbá, hogy miként a dokumentum egészében, úgy annak egy részében, a munka világának kereteit megrajzoló alaptörvényi szövegezésben is erőteljes a politikai természet dominanciája. E kettős természet - jogi és politikai - minden állam legfelsőbb szintű jogszabályának sajátja. A kérdés csupán az, hogy az Alaptörvény elfogadásától datált élete során mennyire alakítja át a magyar munkaparadigmát.
A munkához való jogról
Az emberi jogokat a klasszikus módszerrel, a keletkezéstörténetből kiinduló csoportosításuk szerinti felosztásban vizsgálva a munkához való jog a második generációs emberi jogok közé tartozik – többek között a sztrájkjog, a társadalombiztosításhoz való jog, a megélhetéshez való jog, és a lakhatáshoz való jog mellett. A munkához való jog amellett, hogy tartalmaz valódi, kikényszeríthető alanyi jogosultságokat, állami, külön alkotmányos mércével nem rendelkező feladatokat is előír. Míg az államcélok megvalósításában döntési jogosultsága a parlamentnek van, az alapvető jogként nevesített alanyi jogosultságok a szükségesség-arányosság tesztje szerint korlátozhatóak.
Lényeges változások
-Ugyan az Alkotmányban megjelenik az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve, és az új Alaptörvény ezt külön nem nevesíti, de utóbbi szövege kimondja, hogy mindenkinek joga van a méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, továbbá az egyenlő bérezés is jelen van, de már a diszkrimináció tilalmán keresztül, közvetett formában. A fenti egyenlősítő elv nem volt szó szerint értelmezhető, sőt, tartalma távol állt az Alkotmányban szereplő megfogalmazástól. Pontosabban közel sem volt alkalmazható a gyakorlatban – a piaci elvekkel, a hatékonysággal ütközött, és a vállalkozások, vállalatok eltérő helyzete, bérfizetési potenciálja miatt is csak elvi szinten létezhetett.
-Az Alaptörvény nem tartalmazza továbbá sarkalatos törvényként a sztrájkjogról szóló jogszabályt, homályosabb, tágabb érdek-képviseleti és érdekérvényesítési jogokat állapít meg.
-Szemben az előzőekkel, az Alkotmányban szereplő „pihenéshez” való jog az Alaptörvényben pontosabb megfogalmazásban, „napi és heti pihenőidőhöz” való jogként jelenik meg. A szabadság esetében szintén precízebb a jogalkotói megfogalmazás: a „rendszeres” helyett "éves" fizetett szabadságról határoz.
-Az Alaptörvény továbbá külön szól a munkaadói és munkavállalói szervezetek együttműködéséről.
-Kiemelkedő újdonságként rögzítésre kerül a gyermekek foglalkoztatásának általános tilalma. Mindezeken felül az Alkotmány szerinti „a nők és a fiatalok” védelme a munkavégzés során az Alaptörvényben már a „gyermekekre és szülőkre” vonatkozik, ezáltal a gyermekes családok munkavállaló férfitagjaira is kiterjeszti a külön intézkedéseket.
Változóban a magyar munkaparadigma?
Egy adott munkaparadigma számos elem együtteséből születik meg. A munka szerepének felfogását kulturális, vallási, történelmi, gazdasági, politikai és egyéb adottságok befolyásolják. Ellenére annak, hogy viszonylag stabilnak gondoljuk a munkaparadigmát, lassú, de folyamatos átalakulásban van. A ható elemek közül domináns jelentőségűek a munka világának jogszabályai, így az alkotmányok áttekintése elengedhetetlen.
Annak megítélése, hogy az új Mtv. és az Alaptörvény milyen hatással lesznek a munkaparadigmára csak a jövőben, 5-8 éves távlatban, azok gyökeres megváltoztatása nélkül történhet meg. A következőekben röviden kiemelem az Alaptörvény azon szövegrészleteit, amelyek a leginkább meghatározóak a vizsgálni kívánt szempontból.
Nemzeti hitvallás és munka
Ugyan a rendhagyó preambulum tartalma, sőt sokak által a „Nemzeti hitvallás” létjogosultsága is megkérdőjelezett, bejegyzésemben a jogalkotó feltételezhető szándéka szerinti szövegértelmezéssel élek, rövid leíró elemzést folytatva. Magyarország legmagasabb szintű jogszabályában a munkának társított szerep, és ebből következően a munkához való jog védelme már az első részében, a „Nemzeti hitvallásban” megalapozásra került. A „Nemzeti hitvallás” az alkotmány preambulumaként fektet le különböző elköteleződéseket, történelmi megemlékezést, vallási, ideológiai és erkölcsi hovatartozást. A munka értékének megítélése eszerint a tizennegyedik mondattal a következőképpen szól: „Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.”
Értékteremtő munka és vállalkozás szabadsága
A preambulum szövegén továbbhaladva az Alapvetés „M” cikkének első (és részben második) bekezdésében az értékteremtő munka és a vállalkozás szabadsága kerül kiemelésre:
(1) „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik”.
A vállalkozás szabadsága az Alaptörvényben többször megismétlődik, úgy, ahogyan az 1949. évi XX. törvényben is, de más minőséget keletkeztetve. Az Alkotmánybíróság irányadó véleménye szerint a munkához való jogba beletartozik mindenfajta foglalkozás, munka, hivatás megválasztásának és gyakorlásának szabadsága. A jog tartalmát, sajátosságait figyelembe véve szükséges az általános definiáláson túl a szűkebb és tágabb megfogalmazás is. Tágabb felfogásban a munkához való jogba tartozónak tekinthető bármely hivatás, foglalkozás, jövedelemszerző tevékenység szabad megválasztása és kifejtése – tehát a vállalkozás szabadsága is. Ezzel szemben a szűkebb értelmezés szerint csak a természetes személy által végzett foglalkozás és hivatás kifejtése jelenik meg a munkához való jogban. 8 Ezért tartom igazán fontos előrelépésnek azt, hogy az Alaptörvény a munkához való jog lefektetésekor a XII. cikk első bekezdésében szerepelteti a vállalkozást:
(1) „Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.”
(2) „Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.”
Olvasatomban továbbá egyrészről a munkához való jog tágabb értelmezése, másrészről pedig a vállalkozás XII. cikk 1. bekezdésében való megjelenítése azt feltételezi, hogy a XII. cikk 2. bekezdése utal Magyarország vállalkozási képességeket, feltételeket támogató igyekezetére. Természetesen az Alkotmány is tartalmazta a munkához való jogot, arról 70/B szakaszában a következőképpen rendelkezik: „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Jól látható, hogy mind terjedelmében, mind minőségében változott a munkához való jog alkotmányos szabályozása, továbbá egy kötelességgel is bővült. A jog tartalma a munkához, illetve a munka és foglalkozás szabad megválasztása más megfogalmazásban ugyan, de megegyezik. A fentebb említett kötelezettséget az egyén képességeinek és lehetőségeinek mértékében történő közösségi gyarapodáshoz való hozzájárulása jelenti. Hasonló, elvi és világnézeti alapokon nyugvó rendelkezésről beszélhetünk, mint az Alaptörvényben lefektetett (XVI. cikk) idős hozzátartozókról és a gyermekekről való gondoskodás esetében:
(3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.
(4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.
Az ilyen, és ehhez hasonló újfajta kötelezettségek és vállalások (például: Alaptv. XII. cikk 2. bek.) érdekes helyzetet teremthetnek a jövőben akkor, ha az Alkotmánybíróság állásfoglalást közöl velük kapcsolatban azután, hogy valaki panasszal élt a testületnél ezen alkotmányos jogai megsértése miatt.
Ahogyan azt fentebb is említettem, a bejegyzés megírásának pillanatában még rendkívül pontatlan prognózis adható az Alaptörvény várható hatásairól a magyar munkaparadigmára. Igaz ez a nagyon erős karakterű Mtv. megszületése és az Orbán Viktor miniszterelnök által bejelentett workfare society-re átállás és minden egyéb, munka világát érintő változás mellett is. A változások dinamikájának függvényében előbb, vagy utóbb visszatérek a témára, igyekezvén minden elemet áttekintve megítélni azt, hogy merre is tart a munka világáról, annak szerepéről való döntéshozói és közgondolkozás hazánkban.
Szolnoki Szabolcs @2013
* Magyarország Alaptörvényét az Országgyűlés a 2011. április 18-i ülésnapján fogadta el.
**Az 1989-es rendszerváltás keretében sor került az Alkotmány gyökeres módosítására, ennek ellenére a reform után is megmaradt a törvény száma – 1949. évi XX. törvény. Az Alkotmány módosítása 1989. október 23-án lépett hatályba, „a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés átmenet elősegítése érdekében”.
***21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 117, 121.
****dr. Chronowski Nóra - A munkához való alapvető jog
*****net.jogtar.hu
