Az atipikus munkaformák a foglalkoztatás olyan formáit jelentik, amelyek eltérőek a hagyományosnak tekintett foglalkoztatási sémáktól.
Ide tartozónak tekintem a részmunkaidős foglalkoztatást, az önfoglalkoztatást, a távmunkát (otthoni munkavégzés), az alkalmi vagy szezonális foglalkoztatást, a szerződésben rögzített határidőre történő foglalkoztatást, a munkakörmegosztást (job-rotation) és számos egyéb, nem szokványos munkamódszert.
Viszonylag gyorsan népszerűvé válásuk oka alkalmazásuk kedvezősége a tőke számára. Számos olyan munkakereső jutott álláshoz ilyen munkakörökben, akik egészségügyi, kedvezőtlen infrastruktúra miatti, vagy egyéb okok következtében nem juthattak munkajövedelemhez. Míg a tradicionális (teljes munkaidős, határidő nélküli szerződéssel történő) foglalkoztatás feltételei, keretei és munkavállalói kedvezményei a szakszervezetek által kerültek kiharcolásra, az atipikus munkaformáknál ezekről a származékos juttatásokról nem beszélhetünk. A teljesség igénye nélkül a munkaadó általi fizetett szabadság, az egészségbiztosítási hozzájárulás (olykor nyugdíjbiztosítás is) és a végkielégítés a munkaerő költséget csökkenti, így javítva a vállalkozások versenyképességét. Nem kérdéses hát, hogy az atipikus munka olcsóbb erőforrás, ezért egyre inkább preferálják a munkaadók.
Annak ellenére, hogy egy, az atipikus munkaformákba tartozó állás elfogadásával a munkavállaló számos, korábban említett előny elvesztését kénytelen vállalni, sokak számára vonzó például a távmunka, vagy a részmunkaidős foglalkoztatás. Előbbi kettő leginkább a nők számára vonzó, mivel több időt szánhatnak családjukra, gyermeknevelésre. A szellemi dolgozók a függetlenebb munkavégzést, illetve a több munkaadó egyidejű megbízásának elvégzésének lehetőségét látják a munkaformában. Kevésbé érzik megterhelőnek feladataik ellátását magasabb kereset és idejük önmaguk általi beosztása, illetve az állandó és közvetlenül ellenőrzés alóli mentesülés mellett. A csökkent munkaképességűek számára is előnyösebb a távmunka, különösen a mozgássérültek esetében. A munkaadó és a munkavállaló érdekei találkozása mellett egyre több és több munkavállaló jut jövedelemszerzési lehetőséghez.
Az európai munkaerőpiac feszültségeinek megszűntetésére a távmunka még nem alkalmas, de megfelelő közösségi, civil kezdeményezések, illetve kormányzati és Európai Uniós intézkedések folytán radikálisan enyhíthetné azokat, még akkora is, ha az állami beavatkozás nem képes a reálfolyamatok azonnali megváltoztatására. Az atipikus munkaformák terjesztése csak a gazdasági érdekek és valós munkaerőpiaci igények szem előtt tartása mellett mehet végbe. Az informatikai társadalom kialakulása gazdasági okok miatt még csak a fejlett országokban figyelhető meg, és a jelentős és viszonylag stabil foglalkoztatás a magasan képzettebb munkavállalóknál tapasztalható a nemzetközi trendek alapján. Az Európai Unióban Görögország és Írország mutat kiemelkedő példát a távmunkában. A jóléti migráció – ha nem is megfékezhető, de visszafogható lenne a távmunka minél teljesebb elterjesztésével. Ehhez természetesen nyelvismeret, szélessávú internet kapcsolat és bizonyos szintű számítástechnikai ismeretek lennének szükségesek.
Az atipikus munkaformák elterjedésének útjában akkor is számos probléma áll, ha az új típusú tudás és az állandó, szélessávú internetkapcsolat rendelkezésre áll. A viszonylag magas telefon- és internetköltségek miatt azokat általában a munkavállalónak kell fizetni, de még így is sokan gazdaságosabbnak tartják ezt a megoldást az utazás, ingázás helyett.
Problémát okoz továbbá, ha a lakásállomány a zavartalan munkavégzés igényeinek nem felel meg, túl kicsi alapterületűek az otthonok. A számítógépes adatvédelem, az eszközök vagyonvédelme, biztosítása és folyamatos üzemképességének garantálása a legtöbb esetben az előbb említett „rezsiköltségek” mellett szintén a munkavállalót terheli.
Véleményem szerint a foglalkoztatáspolitikában az eddigieknél is sokkal nagyobb szerepet kell szánni az atipikus munkaformáknak. Az új tudás megszerzésének segítéséért erősíteni kell az állam és a civil szervezetek általi oktatást, fejleszteni kell az informatikai és telekommunikációs infrastruktúrát, megfelelő tájékoztatást kell nyújtani mind a munkáltatók, mind pedig a munkavállalók számára a nem hagyományos munkaformák előnyeiről, továbbá ki kell építeni az Európai Unió országaival harmonizált jogszabályi környezetet.
Szolnoki Szabolcs @2012
források:
ECOSTAT Időszaki Közlemények – Távmunka - az információs társadalom új foglalkoztatási lehetősége
Z. Karvalics László: ICT és foglalkoztatás
