Sógor, hogyan teljesít? Munkaerőpiaci változások Ausztriában (Vendégszerző)
2013. október 21. írta: foglalkoztatas

Sógor, hogyan teljesít? Munkaerőpiaci változások Ausztriában (Vendégszerző)

Wie geht's Österreich? Atipikus, nők, szociális partnerség, teljes foglalkoztatás

Vendégszerző: Kovács Annasára, szociálpolitikus

Munkaerőpiaci változások Ausztriában

 

Az osztrák munkavállalók szervezetének statisztikája szerint 2013 márciusában 55.327 magyar állampolgár dolgozott Ausztriában. Ennél is többen élhetnek azonban kint, mivel ebben a statisztikában nem szerepelnek a feketén, bejelentés nélkül munkát vállalók és a diákok sem. (Forrás: Hauptverband der Österreichischen Versicherungsträger, 2013)

Bármilyen csábítónak is tűnik Ausztria helyzete Magyarországról nézve, az osztrákok nem elégedettek teljes mértékben. Állandó célként lebeg előttük a teljes foglalkoztatottság újbóli elérése, és minden lehetséges módon ezért küzdenek, miközben a XXI. század atipikus foglalkoztatási formái is egyre inkább előtérbe kerülnek a munkaerőpiacukon.

Történelmi háttér

Az 1800-as évek végén kialakuló osztrák szociálpolitikára nagy hatással a munkásmozgalmak mellett a német példa volt, így Ausztria jellemzően bismarcki vonásokat mutat a társadalombiztosításban, transzfercentrikus, és biztosítási rendszerei a munkaviszonyra épülnek. 1920-ban hozták létre a kötelező munkanélküli-biztosítást, és újabb csoportokat, mezőgazdasági és erdészeti munkásokat vontak be a biztosítottak körébe. A második világháborút követően ismét a bismarcki politika felé fordultak (melynek folytatólagosságát az 1930-as évek jobbra tolódása háttérbe szorította), és a gazdasági növekedéssel összhangban 1960-ra megvalósult a teljes foglalkoztatottság is. (Nyilas, 2010)

Az 1980-as években jelentkező válság Ausztriára is hatással volt, és töréseket okozott a kormányzat és a szociális partnerek kapcsolatában is, főként, mivel az 1980-as évek közepére megháromszorozódott a munkanélküliség, már 150.000 főt érintett. Az átlagosnál magasabb arány az alacsony képzettségűek, a migránsok, az idősek és a pályakezdők körében volt megfigyelhető, és az 1980-as évektől kezdve minden gazdasági növekedés ellenére évről évre fokozódott. (Atzmüller, 2009)

A 2000-es évek újabb változásokat hoztak az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szabadság Párt koalíciójával vezetett osztrák szociálpolitikában, elsősorban neoliberális és neokonzervatív formában. A „karcsú” állam került a kormányprogram középpontjába, mint az osztrák társadalompolitikai szerkezet átalakítására irányuló lépések sora, elsősorban a magánember szociális felelősségére helyezve a hangsúlyt. Ugyanakkor a hagyományos konzervatív elemek is felerősödtek, a házasság és a család mellett a nőkről való gondoskodás, mint alaptézis is helyet kapott, ezzel erősítve a hagyományos konzervatív családmodell mintáját, amiben a nő nem kenyérkeresőként, hanem elsősorban háztartásbeliként, a család ellátójaként vállal szerepet. (Tálos, 2001)

Szociális partnerség

Ausztria foglalkoztatáspolitikájának vizsgálata esetén megkerülhetetlen az ország politikai döntéshozatalának egy speciális szelete, a szociális partnerség rendszere. A szociális partnerség „a termelők centralizált érdekképviseletének rendszere”, melynek résztvevője az Osztrák Gazdasági Kamara (WKÖ), az Osztrák Gyáriparosok Szövetsége (WÖI), az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB), illetve a Szövetségi Munkáskamara (BAK). (Pichelmann, 1998)

Az együttműködés szükségességét csak 1945 után ismerték fel. Ennek következtében a szociális partnerek képesek voltak közösen megoldani a jövedelemelosztásban felmerülő konfliktusokat, és kollektív szerződéseket létrehozni, így teljes mértékben kivonták az államot a jövedelempolitika kérdéseiből. A kollektív szerződésekben nem csak a minimálbéreket rögzítik, ez más országokban is jelen van, hanem az úgynevezett tényleges bérzáradékot is, amely a minimálbérnél magasabb bérért dolgozó munkavállalóknak járó béremeléseket jelenti, és csak Ausztriára jellemző. (Pichelmann, 1998)

Munkanélküliség Ausztriában

Ausztria a munkanélküli rátát tekintve is „bezzeg-ország”, a munkanélküliség 2001-től 2012-ig jóval alacsonyabb volt az EU-s országok átlagánál. 2012-ben 4,3% volt a munkanélküliségi ráta Ausztriában, ennél csak Norvégia produkált alacsonyabb arányt, 3,2%-kal, a kontinensen kívüli összehasonlításban pedig Japánnal haladt „fej-fej mellett”. (Eurostat, 2013.)

A hagyományosan alacsony munkanélküliség egyik legfőbb oka az, hogy Ausztriában nagyon magas a kisvállalkozások és a családi vállalkozások száma, elsősorban a szolgáltató szektorban és az idegenforgalom területén. Ezekben a mikrovállalkozásokban dolgozók helyzete jóval stabilabb, mint a nagy cégek alkalmazottaié, innen eredeztethető az osztrák munkaerőpiaci stabilitás. Ausztria azonban mégsem elégedett a számokkal, ez két fő okra vezethető vissza. Az egyik, hogy még a négy százalékos munkanélküliségi ráta is érezhető, tapasztalható romlást jelent abban az országban, ahol korábban mindössze egy-két százalék volt a munkanélküliek aránya. Másfelől az osztrák statisztikai kritériumok nem egészen egyeznek meg az EU-s standardokkal, sőt, jóval szigorúbbak annál – kimutatja azt is, hogy a munkanélküliség mekkora a foglalkoztatottak arányához, azaz a nem önálló keresőkhöz viszonyítva, és ezzel a módszerrel 2003-ban 7%-os munkanélküliséget mértek az országban. (Kőrösi, 2003) Az így megállapított osztrák statisztikák szerint a munkanélküliség Ausztriában, 2013 márciusában 7,8%-os volt, nemek szerinti megoszlásban a férfiak körében 8,8%, a nők körében 6,5%. (Forrás: BMASK)

Munkaerőpiaci változások az ezredforduló után

Egy nemrég publikált tanulmány 2000-től 2010-ig, hosszú távú elemzés keretein belül vizsgálta az osztrák munkanélküliség szerkezetét és dinamikáját, az atipikus foglalkozatást és az alacsony bérezés veszélyeinek kitett csoportokat. Arra kereste a válaszokat, hogy milyen kockázatai vannak az egyes társadalmi csoportoknak a munkaerőpiacon, mely csoportoknak van leginkább esélyük viszonylag magas fizetéssel járó, teljes munkaidős, fix állásra, és melyek azok, amelyeknek leginkább aggódniuk kell a tartósan alacsony bérezés miatt.

Az eredmények szerint Ausztriában a munkaképes korú népesség negyede, 25,3%-a stabil, teljes munkaidőben dolgozik, bérük a medián bér kétharmada. Ebben a foglalkoztatási csoportban főleg osztrák állampolgárságú, magasan képzett férfiakat találunk, akik korukat tekintve az optimális munkavállalói korban vannak, nem túl idősek és nem is túl fiatalok.

További 22,9% szintén teljes munkaidőben foglalkoztatott személy, önfoglalkoztató vagy hivatalnok, normál bérezéssel, és előreláthatólag tartós keresettel, ide azok a magas képzettséggel rendelkező osztrák állampolgárok tartoznak, akik már zömmel idősebbek, és a nyugdíjazás felé tartanak. Ezzel a közel 50%-kal szemben áll a munkaképes korú népesség 18,9%-a, akik hosszabb időszakokban végeztek alacsony bérezésű munkát vagy épp tartósan munkanélküliek voltak. Főként a nők, a fiatalok, és az alacsony képzettségűek tartoznak ide, valamint azok a külföldi munkavállalók, akik elsősorban a korábbi Jugoszlávia területéről érkeztek Ausztriába dolgozni. Az alacsony képzettségű munkavállalók esetében leginkább idősebb korban figyelhető meg a munkaerőpiacról való kirekesztődés jelensége. Ennek hátterében a tanulmány magyarázata szerint az állhat, hogy fiatalként alacsony képzettséggel is számos munkalehetőség áll előttük, főként elsősorban fizikai munka, és nem tűnik túl magasnak a munka elvesztésének kockázata. A fiatalok így nem képzik tovább magukat, hanem dolgozni kezdenek, de ahogy múlik az idő, egyre veszélyeztetettebbé válnak, és munkahelyük elvesztése esetén már nem tudnak könnyen váltani egy másikra.

Az atipikus foglalkoztatás elsősorban a nőket érinti Ausztriában, melynek főként a tradicionális családmodell állhat a hátterében. Az egyetlen kivétel a munkaerő-kölcsönzés esete, ami tipikusan férfitöbbségű foglalkoztatási forma.

2000-ben a nők egynegyede, 24,2%-a dolgozott valamilyen atipikus foglalkoztatási formában, míg ez az arány a férfiaknál 2,6% volt. A hosszú távú megfigyelés során kiderült, hogy a vizsgált időtartam alatt a megkérdezett nők 70%-a, a férfiak 16,8%-a dolgozott legalább egy napot részmunkaidőben. Ebből a rendkívül magas arányból a nők esetében arra lehet következtetni, hogy náluk a részmunkaidős foglalkoztatási forma épp hogy nem atipikusnak, hanem normál foglalkoztatásnak minősül. Egy mobilitási vizsgálat is alátámasztja ezt, ami egyúttal azt is állítja, hogy a nőknél nem csak annak lényegesen nagyobb a valószínűsége, hogy részmunkaidős állásban helyezkednek el, hanem annak is, hogy tartósan ilyen állásban maradnak.

Az atipikus foglalkoztatási forma a nők körében is leginkább a középfokú végzettséggel rendelkezők között elterjedt, a diplomások ebben az esetben is alulreprezentáltak. Összességében elmondható tehát, hogy minél magasabb képzettséggel rendelkezik valaki, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy sikerül egy olyan teljes munkaidős állásban elhelyezkednie, ahol a fizetése összege meghaladja a minimálbért – ez a váltás a vizsgálat szerint a diplomások 45%-ának sikerült. (Eppel – Rainer – Horvath – Mahringer, 2013)

Összegzés

A teljes foglalkoztatást örökös célként maga elé kitűző Ausztria számára a foglalkoztatási formák megváltozása számos új helyzetet teremtett. Szükségessé vált, hogy a kormányzat és a foglalkoztatáspolitika a szerkezetváltás élére álljon, és számos olyan lépést tegyen, amelyek segítségével igyekszik mérsékelni a kirekesztést, és egyenlő esélyekhez juttatja a munkavállalókat.

A hagyományosan konzervatív berendezkedésű állam szembesült a neoliberális munkaerőpiaci irányzatokkal is, amelyek a korábbi társadalmi szolidaritással és közösségi cselekvésekkel szemben az egyén felelősségét hangsúlyozzák az élet minden területén, így a munkaerőpiacon és a munkaügyi biztosítások tekintetében is. Az osztrák társadalomba mélyen beágyazott szociális partnerek, a szakszervezetek, és a szociális szolgáltatásokat hagyományosan ellátó civil szféra tradicionális szerepük miatt nem kerülhetők meg, így garantálva a segítségnyújtást minden Ausztriában élő és dolgozó ember számára.

Kovács Annasára @2013  

Források:
Arbeitsmarktpolitik in Österreich 2001-2012. – URL: http://www.bmask.gv.at/site/Arbeit/Arbeitsmarkt/Arbeitsmarktpolitik_in_Oesterreich (Utoljára megtekintve: 2013. 04. 18.)
Atzmüller, Roland: Die Entwicklung der Arbeitsmarktpolitik in Österreich. Dimensionen von Workfare in der österreichischen Sozialpolitik. In: Kurzwechsel, 4/2009. – URL: http://www.beigewum.at/wordpress/wp-content/uploads/2009_4_024-34.pdf (Utoljára megtekintve: 2013. 04. 18.)
Eppel, Rainer, Horvath, Thomas, Mahringer, Helmuth: Die Struktur und Dynamik von Arbeitslosigkeit, atypischer Beschäftigung und Niedriglohnbeschäftigung in der Längsschnittanalyse 2000/2010 – URL: http://www.wifo.ac.at/jart/prj3/wifo/main.jart?rel=de&reserve-mode=active&content-id=1298017551022&publikation_id=46669&detail-view=yes (Utoljára megtekintve: 2013. 04. 20.)
Hauptverband der Österreichischen Versicherungsträger – URL: www.hauptverband.at (Utoljára megtekintve: 2013. 04. 17.)
EUROSTAT adatok – URL: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/ (Utoljára megtekintve: 2013. 04. 16.)
Kőrösi István: Ausztria az Európai Unióban – Érdekeltsége a kibővítésben. In: Kihívások, 170. sz., 2003. december – URL: www.vki.hu/kh/kh-170.pdf (Utoljára megtekintve: 2013. 04. 17.)
Meldungen aus dem Bereich Arbeit. – URL: www.bmask.gv.at (Utoljára megtekintve: 2013. 04. 18.)
Nyilas Mihály: Ausztria szociális védelmi rendszere (In: Kapocs, IX. évf. 3. sz., 2010) – URL: http://ncsszi.hu/kapocs-folyoirat-1_12/kapocs-2010-2_39/kapocs-ix.-evf.-3.-szam-%2846%29-4_214 (Utoljára megtekintve: 2013. 04. 18.)

A bejegyzés trackback címe:

https://foglalkoztatas.blog.hu/api/trackback/id/tr835590246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.