A gazdasági aktivitás fontos indikátorának tekintették mindig és tekintik napjainkban is a foglalkoztatottsági rátát, azon belül pedig a munkanélküliségi mutatót. A neoklasszikus közgazdasági teória közgazdász hívői az alacsony munkanélküliségi rátában a bérek emelkedését látják, mivel szerintük a munkaadók magasabb béreket kényszerűek fizetni a dolgozók toborzásakor, ráadásul ez által emelkedik az infláció is

Hogyan alakulnak a globalizáció után a foglalkoztatással kapcsolatos összefüggések? Ha a folyamat kapcsán kompenzálásról és végérvényesen vesztesekké válókról beszélünk, milyen szerepbe kerül a munkavállalás? A globalizáció munkaerőpiacra gyakorolt hatása szükségszerűen átformálja az európai, amerikai, és általában a fejlett társadalmakban létező munkaparadigmát. Úgy hiszem, elkerülhetetlenül be fog következni, ha nem is előbb, de utóbb, a következő két-három évtizedben a szemléletváltás. Douglas Rushkoff médiateoretikus ugyan az amerikai posta példáját hozza fel, ennek ellenére kontinensünk és az integráció legtöbb tagállamára is igaz lehet az abból levont következtetés.

Nincs szükség gyakorlatilag a hagyományos postai szolgáltatásokra a digitális technológia forradalma után, amikor is bárki számára hozzáférhetőek az eszközök és a kielégítő sávszélesség. Ebből következően a külső források igénybe vétele nélkül az amerikai posta körülbelül 600 ezer embertől kényszerülne megválni, további 480 ezer érintettsége mellett – írta esszéjében Rushkoff. (A Magyar Posta Zrt. az ország egyik legnagyobb foglalkoztatójaként 35 ezernek biztosít ma munkát)

Természetesen a posta csak egyetlen példa a számos, tömeges foglalkoztatást megvalósító munkahelyek közül, ráadásul közülük is csak az információs technológia kihívását tükrözi, nem érintve például a beruházások és termelés kihelyezését. Ha a mesterséges értelem, a számítógépek végzik el a homo sapiens helyett az egyszerűbb, vagy gépies feladatokat nincs gond, mondhatnánk. Sajnos a helyzet árnyaltabb, és összetettebb ennél. Az intelligens gépek már-már ismerik a problémamegoldás és döntéshozatal mechanizmusait akkor is, ha a konkrét válaszok nincsenek beléjük táplálva. Ráadásul a számítógépek, robotok költséghatékonyabbak is, mint a hús-vér munkaerő. Mentesek a munkavállalói járulékok, társadalombiztosítás alól, és még szakszervezeteket sem alapítanak.

Rushkoff megkérdőjelezi továbbá a munkaalkalmak erőltetett létrehozását, amelyek egyetlen célja az emberek foglalkoztatása. Elveti a hagyományos munkaparadigmát, megkérdőjelezi annak létjogosultságát. Napjaink gazdaságának célját a munkában és nem a produktivitásban látja. Amellett, hogy az árak mesterségesen magasan tartottak, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (UN-FAO) a világ összes élelmiszertermeléséből napi 2720 kilokalóriányi részesedés lehetőségét számította ki a Föld fejenkénti bontásában. Arra következtet így Rushkoff, hogy nem az élelmiszer, lakás és egyéb javaknak lennénk hiányában, hanem a javak élvezésére, megszerzésére feljogosító munkában szűkölködünk. A kései középkorig Európát jellemző konszenzusos munkamegosztás megváltozott a törvényi szabályozás megjelenésével a mai munkafogalom és foglalkoztatás kialakulásával. Az ipari kor tömegtermelése, a futószalag a munkások szakértelmet feleslegessé és a munkásokat bármikor helyettesítővé tette. A tendencia töretlennek látszik, egyre kevesebb emberre van szükség párhuzamosan a növekedő profittal és hatékonysággal.

A korábban is említett alternatívák megteremtésére szükség van – ehhez nem fér kétség. Azok számára, akiket a globalizáció kiszorít végérvényesen a munkaerőpiacról, lehetőséget kell biztosítani egy nem kizárólag foglalkoztatásra épülő társadalomban. Időszerű átgondolni, hogy a foglalkoztatás – életünk eddigi értelme meddig marad cél, és a jövőben mikor válik végleg csupán eszközzé?

Szolnoki Szabolcs @2012

Thompson, Terri – Lambert Gábor: Gazdaság (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009)
Douglas Rushkoff: Are jobs obsolete?