Az európai szociális modell globalizációval szembeni sikeres helytállását kivitelezhetőnek, a kijelentést pedig megalapozottnak érzem. Szükségszerűen a munkaparadigma gyökeres megváltozása együtt
jár a globalizációs folyamatokba való bekapcsolódással és a kihívások eredményes kezelésével.

Néhány évtizeden belül a fejlett jóléti államokban a munka sokkal inkább eszközzé,semmint céllá válik. Teszi ezt abból a feltételezésből kiindulva, hogy a nemzetközi munkamegosztás és a termelésbeli hatékonyságnövekedés még inkább szükségtelenné teszi a nagyszámú élőmunkaerő foglalkoztatását.

A szociál- és foglalkoztatáspolitika szerepe a globalizáció végérvényesen vesztessé vált áldozatainak kompenzálása, illetve a munka világából ideiglenesen kiszorult személyek számára áthidaló lehetőségek biztosítása. Sokkal többről van szó, mint szolidaritásról, állampolgári jogon járó gondoskodásról. Amennyiben a fenti intézkedések elmaradnak, a globalizáció rövid és hosszú távú vesztesei megakadályozzák a folyamatban való részvételt, ami lényegesen költségesebb a szociálpolitikai, kárpótlási jellegű ráfordítások megugrásánál.

Reális keretek között gondolkozva csak a gazdag, nagy mennyiségű forrással rendelkező országok tehetik meg az effajta intézkedéseket, hiszen a szociálpolitikába történő befektetés azonnali kiadást jelent, a globalizációs folyamatba való bekapcsolódás ellenben lényegesen később megtérülő bevételeket.

Egy későbbi kutatás kérdésfeltevése lehetne, hogy Magyarország és a hasonló, általam világviszonylatban középszegénynek nevezett államok előtt milyen lehetőségek adottak a globalizációs áramba való fájdalommentes bekapcsolódáshoz.

Úgy látom, hogy minden integráció szkeptikus politikai csoportosulás, gazdasági válság, nemzeti – hol sikeres, hol kevésbé sikeres – különutak ellenére is erős az államok közötti szolidaritás. Igaz ez mind a nemzetközi, mind pedig a tagállamok közötti uniós viszonylatban. Hiszek abban, hogy akár a jelenlegi keretek között maradva, akár azok átstrukturálásával, a döntéshozatali mechanizmusok megváltoztatásával és szemléletváltással kontinensünk és uniónk versenyképes és stabil maradhat.

Fontos, hogy akármerre is haladunk tovább, a társadalom szövetei szétbomlás helyett erősödjenek, és minden ember létének és érdemeinek – akár munkából, akár annak alternatíváiból fakadnak, kielégítő mértékben részesedjen a megtermelt javakból.

Szolnoki Szabolcs @2012