Hubai R. László: A dán csoda - avagy hogyan legyünk mindenben jók
2013. május 05. írta: foglalkoztatas

Hubai R. László: A dán csoda - avagy hogyan legyünk mindenben jók

Flexicurity Dániában - avagy egy "bezzeg ország" gyakorlata

 

 

Vendégszerző: Hubai R. László (politológus, szociálpolitikus)

 

 

Az átalakulás korát éljük. A világ és ezen belül Európa is számos kihívással szembesül, amelynek kénytelenek megfelelni. Az Európai Unió és országai ebben a folyamatosan változó kontextusban keresi a helyét, annak érdekében, hogy képes legyen megfelelni a globalizáció, a demográfiai változások, valamint a munkaerő-piaci kihívásoknak és helyreállítsa megtépázott versenyképességét.

 

Az egyik legfőbb problémát a munkanélküliségi ráta jelenti. A világgazdasági válság óta nem volt olyan nagy munkanélküliség, mint napjainkban, ráadásul a 2000-es évek folyamán tapasztalható gazdasági növekedés sem hozott magával jelentősebb munkahelybővülést, míg a gazdasági válságok által sújtva, Európának a munkaerőpiacról kiszorulók bővülő számával kell szembesülnie (Ábra 1.)

 

1.Ábra: Munkanélküliségi ráta alakulása az EU-27-ek, EU-17-ek, Japán és USA körében. 2000-2013

 

1_1.png

 

Ám az arányok nem minden európai országban egyformák. Miközben az uniós átlag 10,4%, az euróövezet országai körében pedig 11,3%, számos olyan ország található, amelyik képes volt alacsonyan tartani a munkanélküliségi rátáját, miközben a foglalkoztatási rátája is magas (2. Ábra). Dánia egyike ezen „élenjáró” országoknak, ahol 2012-ben a 7,9%-os munkanélküliségi ráta mellett 75,4%-os foglalkoztatási ráta volt tapasztalható.

Dánia azonban nem ekkor, hanem jóval korábban került a nemzetközi érdeklődés középpontjába. Akkor, amikor az 1990-es évekbeli dán munkaerő-piaci reformot követően, a munkanélküliségi ráta az 1993-as csúcspontról (11,12%) nem egészen 5 év alatt a felére csökkent (1999: 5%). Mindezt úgy, hogy megtartotta nagyvonalú juttatási rendszerét és nem áldozta fel a rugalmasság oltárán. A dán felfogás ugyanis az, hogy a munkaerő-piaci és a jóléti politika ugyanannak a jóléti rendszernek a része.

 

2.Ábra: A dán munkanélküliségi ráta alakulása 1980 – 2010.

 

2.png
Nem véletlen tehát, hogy növekvő nemzetközi szakmai és politikai figyelem irányult a dán munkaerő-piaci változásokra, és az Európa Unió is részletesebben tanulmányozni kezdte ennek elemeit. Innentől kezdtek úgy tekinten a dán foglalkoztatáspolitikai modellre, mint az úgynevezett „flexicurity” első gyakorlati megvalósítására, és vált szép lassanként a európai diskurzusban a foglalkoztatási válságból történő egyik lehetséges, ám annál hangúlyosabb kivezető útjának..

 

I. Az aranyháromszög

A dán flexicurity modell alapját az úgynevezett aranyháromszög alkotja, kifejezve a rendszer három központi elemét és azok egymáshoz való viszonyát.

A három alkotóelem a következő (3. Ábra):

  • rugalmas munkaerő-piac, azon belül is a munkaerő felvételéhez és elbocsátásához való könnyű hozzáférés a vállalatok számára, amit a enyhe foglalkoztatás-védelmi szabályok biztosítanak

  • bőkezű munkanélküli juttatások, amely révén a munkájukat vesztett személyek nagyarányú kompenzációban részesülnek ezáltal csökkentve az egyéni kockázatokat

  • aktív munkaerő-piaci politika, mely egyrészt biztosítja az egyén motivációját a munkaviszonyba való visszatérésre, valamint segít munkahelyszerzéshez szükséges képességek megszerzésében

A három elem kombinációja előnyt jelent a munkavállalóknak és a munkáltatóknak egyaránt. A munkavállalók ugyan könnyen elveszíthetik az állásukat, ám ugyanolyan könnyen ismét alkalmazásba kerülhetnek. A bőkezű munkanélküli juttatások pedig biztosítják számukra hogy a rövid munkanélküli szakaszban ne rendüljön meg mélységesen a jövedelmi helyzete. A munkáltatóknak pedig lehetőségük van arra, hogy gyorsan és könnyen hozzáigazítsák a vállalat munkaerejét a gazdasági környezet változásaihoz. Wilthagen sémája alapján elmondható, hogy a dán modell egyesíti az erős externális-numerikus rugalmasságot, a magas szintű jövedelembiztonsággal, valamint a magas szintű foglalkoztatási biztonsággal.

 

3.Ábra: Az „aranyháromszög”, a dán flexicurity modell

 

3.png

 II. Rugalmas munkaerő-piac

A dán munkáltatók számára jelentkező rugalmasság, hogy elbocsátások és alkalmazások révén a rendelkezésre álló munkaerőt könnyedén a kereslethez képes igazítani. Az OECD az EPL (Employment Protection Legislation, azaz Foglalkoztatás-védelmi törvényi szabályozás) mérőszámát használja a munkerő-piaci szabályozás általános szigorúságának a mérésére. Az adatok szerint Dánia az enyhe szabályokat alkalmazó országok csoportjába tartozik, hasonlóan a liberális államként számon tartott Nagy Britanniával és Amerikai Egyesült Államokkal, ellentétben a szigorúbb szabályokat alkalmazó Németországgal és Franciaországgal (4. Ábra).

4.Ábra: A foglalkoztatás-védelem törvényi szabályozásának szigorúsága, 2003 (OECD)

 

4_1.png

Az, hogy a munkahelyvédelem kisebb szintje hozzájárul-e a munkanélküliség csökkenéséhez sem empirikus, sem elméleti értelemben nem bizonyított. Azonban számos tanulmány született, mely a szabályok gyengítésének a pozitív hatásaira hívja fel a figyelmet. Mortensen például kiemeli, a kevésbé merev elbocsátási szabályokkal rendelkező országokban az 1990-es évek folyamán magasabb gazdasági növekedés tapasztalható, csökkenő munkanélküliséggel karöltve. Belot és társai kutatásai szerint pedig Dániában is a munkahelyvédelmi szabályok leszállítását követően volt tapasztalható a gazdasági növekedés maximális szintje, illetve ezáltal képessé vált az időszakos gazdasági megrázkódtatások hatékonyabb kezelésére. A szerzők meglátása szerint a kevésbé szigorú szabályok pozitívan hatnak a termelékenységre és az alkalmazkodóképességre. Mindazonáltal erősen vitatott azon állítás, hogy a magasabb munkahelyvédelmi szint a munkavállaló folyamatos képességfejlesztésének akadályát jelenti.

A dán adatok arról tanúskodnak, hogy a munkanélküliség jelentős csökkenése az 1990-es évek folyamán nem a munkaerő-piaci szabályozás enyhítésének köszönhető. A rugalmas elbocsátási szabályoknak ugyanis messzi múltra visszatekintő hagyománya van az országban.

A munkaerő-piac rugalmasságának gyakorlati működésére utal a következő néhány adat:

  • Dánia, Svédország Csehország az egyetlen ország, ahol a munkások legalább 60%-a úgy véli jó ötlet pár évente munkahelyet váltani (az EU átlag 40%, míg Németországban nem éri el a 30%-ot)

  • Dániában közel 6 munkahelye van egy átlagos munkásnak élete során, ezzel vezeti a vonatkozó európai uniós rangsort (az EU átlaga 4)

  • a dán munkavállaló átlagosan 8,3 évet tölt egy munkahelyen, az uniós átlag 10,6 év

  • a 80-as évek óta minden 3. dán változtatja meg évente a munkahelyét

  • Dániában az egyik legkisebb a tartós munkanélküliség: az összes munkanélküli 24,4%-ka (EU átlaga: 41,5%)

 

III. Bőkezű munkanélküli juttatások

A dán aranyháromszög második alappillére a magas bevételi biztonságot garantáló munkanélküli biztosítási rendszer. A munkanélküliségi segély Dániában igen magas helyettesítési rátával kerül megállapításra az alacsony keresetűek számára, amelynek révén garantálja a munkanélkülivé válás alatt is a jövedelembiztonság magas fokát. A munkanélküli segély maximális helyettesítési rátája jelenleg 90%, valamint érvényben van egy 3.940 DKK/hét nagyságú plafon. Ennek eredményeként az átlag alatti keresettel rendelkezők – nemzetközi összehasonlításban – kiugróan magas támogatásban részesülnek, míg a korábban átlagos vagy az átlagon felüli keresettel bírók tekintetében már nem emelkedik ki más országokhoz viszonyítva (5. Ábra).

5.Ábra: Nettó helyettesítési ráta 2004. (OECD)

5_1.png

Azoknak pedig, akiknek 2 év után lejárt a jogosultságuk, vagy egyébként sem voltak jogosultak rá, szociális segélyben részesülnek A szociális segély kiszámítása igen bonyolult séma alapján történik, többek között kor, családi állapot és sok egyéb tényező mentén differenciált. A korábban maximális munkanélküliségi segélyben részesülők számára körülbelül 20-40%-os jövedelemcsökkenést eredményez, ami szintén nagyvonalúnak tekinthető nemzetközi összehasonlításban.

Természetesen a dán munkanélküli juttatási rendszer kapcsán is felmerült annak kritikája, hogy a magas helyettesítési arány következtében sokaknak megéri munkanélkülinek maradni. A rövid munkanélküliségi szakaszok dominanciája azonban cáfolni látszik ezt a vélekedést.

Ettől függetlenül az elmúlt években számtalan változást tapasztalhattunk ezen a területen, amely tendenciájában egyfajta szigorításként is értékelhető. Az 1994-ben életbelépő munkaerő-piaci reformok még egy kétszakaszos támogatási rendszert vezettek be, ami azt jelentette, hogy a négy évig tartó passzív támogatási szakaszt egy három éves aktivizáló periódus követte. Ezt követően azonban a hatalmon lévő szociáldemokrata kormány számos szigorítási változást hajtott végre. 2003-ban az új konzervatív-liberális kormány eltörölte a munkanélküli segély két részre bontott folyósítását. Jelenleg a munkanélküliség első napjától előírás az ilyen programokban való részvétel és az aktív munkakeresési tevékenység.

 

6.Ábra: Társadalombiztosítási rendszer fejlődése (1994-2003)

 

6.png

 

A juttatások szűkülése ellenére a dán juttatási rendszer továbbra is igen nagyvonalúnak számít világviszonylatban. Ez azonban csak úgy vált lehetségessé, hogy sikerült megteremteni a rugalmas munkaerő-piac, valamint a bőkezű munkanélküli segélyezési rendszer harmóniáját. A munkaerő-piac rugalmassá tétele nem vált volna lehetségessé, a szakszervezetek kompenzációja nélkül. A munkahely-védelmi szabályokon véghezvitt lazítás kizárólag a magas munkanélküli segélyek biztosításával vált megvalósíthatóvá.

 

IV. Aktív munkaerő-piaci politika

 

Az aktív munkaerő-piaci eszközök 1978 óta képzik a dán foglalkoztatáspolitika részét. Kezdeti funkciója főleg az volt, hogy lehetőséget kínáljon a munkanélküli segély időtartamának meghosszabbítására annak lejártát követően. A folyamatos reformok azonban egyre inkább a „jog és felelősség” elvét juttatták érvényre, kötelezve a segélyre jogosultat aktív munkaerő-piaci esélyeik javítására és a képzésben történő részvételre. Jelenleg a dán foglalkoztatáspolitika fordítja a legtöbbet az aktiváló eszközökre az európai országok közül: hozzávetőlegesen a GDP 1,8%-át költi ilyen célokra.

 

7.Ábra: A rövidtávú munkanélküliség, valamint az aktív munkaerő-piacra fordított kiadások

 

7.png

 

 Az 1970-80-as években dán munkanélküliségi politika nem igen volt munkára ösztönző, hiszen a passzív ellátásokra való jogosultság könnyen megszerezhető volt és nemzetközi viszonylatban is igen hosszú ellátást biztosított. Az aktív munkaerő-piaci eszközök korai felfedezése ellenére, az 1994-es reformtörvényig kellett várni a tendenciaváltásra. Ekkor került sor a fentebb már említett átalakításokra, köztük a biztosítási időszak lerövidítésére, a szigorúbb jogosultsági szabályok kialakítására, valamint egy sokkal szükségletorientáltabb és egyénre szabottabb rendszer kialakítására. A szociáldemokrata kormány reformjától kezdve számítjuk a dán aktív munkaerő-piaci politika expanzív szakaszát, a foglalkoztatást a képességfejlesztésen (pl. oktatás, munkahelyi képzés, stb.) keresztül növelni kívánó szemlélet dominánssá válását. A Dániában végbemenő hangsúlyeltolódást, a „learn-fare” szemlélet meghonosodását jelzi, hogy a munkanélküliség jelentős csökkenése ellenére, az aktív munkaerő-piaci politikában részt vevő személyek száma megduplázódott.

Az ezredforduló környékén újabb szemléletváltás következett, amelyben bizonyosan szerepet játszott a munkanélküliség kismértékű növekedése, a növekvő bevándorlás, valamint a jobboldali fordulat is. A kormányra kerülő liberális-konzervatív kormány látva az aktív munkaerő-piaci politikákra fordított összegeket, úgy ítélete meg, hogy a munkaerő-piac elég széles ahhoz, hogy maximális termelékenységű dolgozók képzése nélkül is felszívja a munkaerő egy részét. Ettől kezdve a dán foglalkoztatáspolitikában némileg háttérbe szorultak a képzést erősítő elemek, helyettük a „work first” szemlélet meghonosodásának lehettünk a tanúi. Az aktív munkaerő-piaci politikákban is a motiválási szándék vált hangsúlyossá. Ettől függetlenül nemzetközi összehasonlításban a dánok biztosítják a legszélesebb képzési palettát a munkanélküliek számára.

 

V.Szakszervezetek és kollektív megállapodások

 

Bár nem tartozik a dán „aranyháromszög” szűken vett értelmezéséhez, mégis a dán flexicurity szerves részét képezi a dán szakszervezetek és kollektív megállapodások rendszere. A modell működésének alapja a munkavállalók, a munkáltatók szervezetei, valamint az állam képviselői közötti folyamatos párbeszéd, illetve kölcsönös bizalom.

Nemzetközi összehasonlításban a dán szakszervezeti tagság igen magas (Ábra 8.). OECD 2009-es felmérése alapján Dániában volt a második legnagyobb a szakszervezeti sűrűség. Az adatok alapján az összes dán bérkereső közül 68,8% volt tagja valamelyik szakszervezetnek, amelynél csak a 69,2%-os sűrűséggel rendelkező Finnország jobban lefedett. Az északi államokban amúgy is erőteljes a szakszervezeti jelenlét és szervezettség, ahol a szakszervezetek – a munkáltatói szervezetekkel egyetemben - legitim és jelentős befolyással bíró szereplői a társadalmi, gazdasági és politikai döntéshozatalnak.

 

8.Ábra: Szakszervezeti sűrűség 2009-ban (OECD)

 

8.png

A szociális partnerek már 1930 óta erős formális és intézményes hatást gyakorolnak a szakképzési és oktatási rendszerre, 1960 óta pedig a munkaerő-piaci politikák alakulására. Utóbbi területen különösen nagy autonómiával bírnak, köszönhetően a dán állam korlátozott szabályozási szerepvállalásának. Az állam szerepe általában a felek közötti közvetítésre, vitás ügyek rendezésére korlátozódik.

A dán munkaerő-piacon a szabályozások döntő többsége kollektív megállapodásokon keresztül zajlik, míg a törvényhozás szerepe igen korlátozott. A megállapodások a kölcsönösség jegyében születtek és születnek. Egyrészt a szakszervezetek elismerik a munkáltatók jogát a munka elosztásához és irányításához, másrészt munkáltatók is elfogadják a munkavállalók jogát a képviseletük megszervezéséhez. A kölcsönösségnek ez a formája a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltató joga az elbocsátásról és a munkaerő felvételéről dönteni, így a dán munkaerő-piacon érvényesülhet a numerikus rugalmasság elve.

A munkaerő-piac szabályozásának e sajátos struktúrájának alapjait az 1899-es, az ún. „Szeptemberi kompromisszum”alkalmával fektették le, amikor a Dán Szakszervezeti Szövetség (DO), valamint a Dán Munkáltató Szövetség (LO) megkötötte a világ egyik első átfogó kollektív szerződését arról, hogy elsősorban tárgyalással próbálják rendezni vitás kérdéseiket.

Azon ritka esetekben, amikor törvényi szabályozás keretében kerül sor egyes munkaerő-piaci területek rendezésére, a szociális partnereknek befolyása ugyanúgy megmarad. Tripartit egyeztetéseken vagy javaslattervezeteken keresztül ekkor is biztosítják a törvényesség rendjének fennmaradását.

A kollektív alkudozás rendszer, valamint a szociális párbeszéd legalább annyira a dán jóléti állam működésének alapja, mint az ún. „aranyháromszög” modellje. A szociális partnerek társadalmi beágyazottságuknak és szervezeti tagságuknak hála komoly érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, valamint a helyi szükségletekkel kapcsolatos többletinformációik révén (köszönhetően többek között a folyamatos regionális és országos érdekegyeztetéseknek) a kormányzat számára megkerülhetetlenné váltak.

 

VI. Összefoglalás

A dán flexicurity modell nem véletlenül került a nemzetközi figyelem középpontjába. Sikerült ugyanis hatékonyan megbirkóznia korunk egyik legnagyobb kihívásával a növekvő munkanélküliséggel. Miközben Európa legtöbb országa a versenyképesség hanyatlásával, a munkaerő-piacról kiszorulók növekvő számával, a befektetők megtartásának nehézségeivel szembesül, úgy tűnik, a dánok relatíve könnyedén kezelik a változó világ kihívásait.

Annak ellenére, hogy a dán koncepció az 1990-es években hirtelen nagy népszerűségre tett szert, maga a rendszer alapjai nem egy gyors reform következményeinek tekinthetők, sokkal inkább egy hosszú folyamat eredményének. A fejlődés jelenleg sem áll.

 

 

Hubai R. László @2013.

 

 

Felhasznált szakirodalom:

Elke Viebrock - Jochen Clasen: Flexicurity - aktuális helyzetjelentés, IN: Nemzetközi kitekintés a foglalkoztatási és jóléti politikák alakulásáról (szerk: Nyilas Mihály)

Csoba Judit (2010) A tisztes munka. A teljes foglalkoztatás: a 21. század esélye vagy utópia?

Madsen, P. K. (2002) ‘Flexicurity’ through labour market policies and institutions in Denmark,’ IN: Auer, P. and Cazes, S. (eds) Employment Stability in an Age of Flexibility

Eurostat (2012) Euro area unemployment rate at 11.3%

Eurobarometer (2007) European Social Reality

Christian Hansen (2010) Flexicurity and danish labour market policy

European Commission (2012) Long-term Unemployment

workindenmark.hu (2012) Unemployment benefits

Eurostat (2013) Active labour market policies

Mattias Bengtsson (2012) Transformation of Labour Market Policies in the Nordic Countries: Towards a regime shift in Sweden and Denmark?

Frey Mária (2005) Az állami foglalkoztatási szolgálatokkal kapcsolatos uniós elvárások, fejlesztési stratégiák

Torben M. Andersen és Michael Svarer (2006): Flexicurity – the Danish labour market model

Torben M. Andersen (2011): A flexicurity labour market in the great recession – the case of Denmark

Anna Ilsøe (2007): The Danish Flexicurity Model - a Lesson for the US?

Per Kongshøj Madsen (2002): The Danish Model of “Flexicurity” – A Paradise with some Snakes

Thomas Bredgaard - Arthur Daemmrich (2012): The Welfare State as an Investment Strategy: Denmark’s Flexicurity Policies

Jens Bundvad: Flexicurity - a Danish trade union view

www.worldbak.hu

www.oecd.hu

www.eurostat.hu

 

A bejegyzés trackback címe:

https://foglalkoztatas.blog.hu/api/trackback/id/tr555281814

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.05.05. 12:13:06

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása