A migrációval szemben minden befogadó társadalomban él egy félelem az iránt, hogy   a külföldiek elveszik a hazai munkavállalók munkahelyeit, illetve lenyomják azok béreit. Felmerül továbbá, hogy a migránsok által igénybe vett jóléti szolgáltatásokat maguk fedezik-e, vagy a befogadó ország számára jelentenek költségeket.

Nemzetgazdasági szinten a félelem nem megalapozott, kisebb egységekben vizsgálódva azonban – így regionális, vagy ágazati szinten – a migráns munkaerő nagyobb hatást gyakorolhat a foglalkoztatásra és a bérekre. Az érdekkonfliktusok akkor keletkeznek, amikor A embercsoport és B embercsoport szükségleteinek kielégítése ugyanazon, korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló javakra irányul.

Annak meghatározója, hogy a külföldről beáramló munkaerő milyen mértékben alakítja át a befogadó ország foglalkoztatási és bérviszonyait, a hazai, és a migráns munkaerő szerkezetétől, illetve azok viszonyától függ.

A mellékletben szereplő táblázatot azért készítettem el, hogy szemléltessem az országok állampolgárainak, és külföldön született munkavállalóinak képzettség szerinti elhelyezkedési arányait.

A hazai munkaerő migránsokkal történő helyettesíthetősége kulcsfontosságú a hazai munkanélküliség, bérek, illetve a bérrugalmasság alakulásában. Abban az esetben, ha a bevándorlók a hazai munkásság kiegészítői, magasabb honi termelékenységet – és béreket eredményez a növekvő migráció. A fejlett európai, jellemzően nyugati országokat tekintve a magas képzettségű helyi munkaerőt kiegészítő alacsonyabban kvalifikált migráns munkaerő előnyös a befogadók számára. Továbbá megnövekedett keresletet is hoz a hazai termékek és szolgáltatások iránt, így a nemzetgazdaság egésze gyarapodik. 

Úgy, ahogy a globalizáció esetében, itt is beszélhetünk nyertesekről és vesztesekről. Nyertesek a magasan képzett hazai munkások és a tőke tulajdonosok, vesztesek az alacsony képzettségű „bennszülött” munkások, akik bércsökkenéssel számolhatnak. Amennyiben a beáramló munkavállalók törvényes keretek között, megadóztatott állásokban dolgoznak, a fel nem használt adóbefizetéseik kedvezőek a jóléti intézmények működése számára.

Szolnoki Szabolcs@2012